A tini Bonamassát nem nagyon kedveltem. Kifejezetten tenyérbemászó volt a képe, viselkedése (nem csak nekem), túl korán lett sztár - 9 évesen már cikkeztek róla a Guitar Playerben. Amilyen az ember olyan a játéka, nyilván ezért nem jött be, hiányzott a zenei alázat. Tegnap néztem meg ismét néhány klipjét a YouTubeon és egy egészen más embert láttam. Nosza meg is sasoltam tőle pár videót, választásom erre esett.
A szám hangulata nagyon kellemes, nem blues, de bluesos. A felállást sem hétköznapi, 2 dobos adja a ritmusalapot. Figyeld meg a keverést! Az egyik dob balra, míg a másik jobbra van panorámázva, ami tökéletesen tükrözi a látványt.
A szám c mollban van, Bonamassa nagyon szépen használja az alap, kilences, kisterc szólamvezetést a moll akkord tetején, sőt egy-egy Bb dur (Bb/C) is megjelenik időnként, tovább növelendő a feszültséget. Megjegyzem capo van fent a III. bundon, többször használja így a Bb dur akkordot G dur ujjrenddel (1:26)
A verse alatt Cm Ab és Bb akkordok vannak. Az ének visszafogott, de mégis feszültség árad belőle.A gitársound nagyon izgalmas. Gyönyörű a halk/hangosabb hangok közti crunch változása. Lehet hogy kicsit a volume is vissza van véve.
A refrén akkordilag nem hoz túl sok újat, Ab Bb és Cm 3x majd Eb Bb és Cm. Viszont a kalapos úriember szép vokál szólamot ad elő a stílusos keyboardozás mellett.
A szóló elején vagy feltekeri, vagy csak ellenőrzi hogy csutkán van-e a hangerőpoti. Egy drive pedált mindenesetre bekapcsol a szólóhoz. Ahogy hallgatom a szólót, határozottan deja vu érzés kerít hatalmába - beugrott: Gary Moore Empty Rooms. Persze csak hangulatbeli hasonlóság - bár a goldtop Les Paul soundja...:) A dobosok nagyon szépen visszafogják a szolót, Bonamassa is nagyon szépeket játszik és egyszer csak kiteljesedik a szám: Eb Bb F, majd Ab Eb Bb és Cm háromszor. Ezután indul a verse felvezetése. Itt már egyértelmű, hogy visszaveszi a hangerőt esetleg a hangszínt is.
Innen kezdve sok újdonság nem történik, az ismétlődés ugyebár az egyik legfontosabb eleme a zenének. Ami még érdekes lehet - 04:34-től remek példát láthatsz arra, hogy használhatod az ujjaidat,is pengetésre, miközben a pengetőt is fogod.
Bonamassa mozgására is külön felhívom a figyelmedet. Nagyon szépen követi a testével a negyedeket, szinte a szám elejétől a végéig. Ez nagyon fontos dolog, gitárórákon is az egyik vesszőparipám, persze sokkal bővebben kifejtve.
A szám végén egy kis variálást hallhatsz a tus előtt. A tus lezárásánál az utolsó akkord rövid, amiből szépen hallható, hogy bőven van delay a gitáron.
Nagyon jó kis szám, egyszerű harmóniaváz, nagyszerű hangszerelés és zenészek, élmény volt hallgatni.
